LaLiga 2026-27 szezonelőzetes: Mourinho a Bernabéuban, három legenda tér vissza, és egy Barcelona, amely otthon nem hibázott

Augusztus közepén újraindul a spanyol élvonal, és a 2026-27-es idény – sorrendben a 96. – több nyitott kérdéssel indul, mint bármelyik az elmúlt években. A Barcelona zsinórban a harmadik címére hajt, a Real Madrid padján José Mourinho ül, a Betis huszonegy év után tér vissza a Bajnokok Ligájába, három nagy múltú klub pedig hosszú száműzetés után jön fel az élvonalba. Az első fordulót 2026. augusztus 14. és 17. között rendezik.

Az alábbiakban végigvesszük, hol tart a húsz csapat, mi változott a nyáron, és mire érdemes figyelni az első hetekben.

A címvédő: a Barcelona, amely otthon egyszer sem hibázott

A Barcelona nem egyszerűen megnyerte a 2025-26-os bajnokságot, hanem uralta: 94 pont, 31 győzelem, egyetlen döntetlen és mindössze hat vereség, 95-36-os gólkülönbség. A klub 29. bajnoki címéről van szó, zsinórban a másodikról, és a döntést már május 10-én meghozták, amikor a Real Madridot verték 2-0-ra – három fordulóval a zárás előtt.

A legbeszédesebb szám azonban nem a pontszám. A katalánok mind a 19 hazai bajnokijukat megnyerték: negyven éve nem fordult elő spanyol csapattal hibátlan hazai idény, a 38 mérkőzéses formátumban pedig soha. Ehhez jött a spanyol Szuperkupa (3-2 a Real Madrid ellen januárban), a Bajnokok Ligájában viszont a negyeddöntőben megállt a menet.

Hansi Flick májusban 2028-ig hosszabbított, tehát a stabilitás adott. A kérdés inkább az, mi történik a támadósor tetején: Robert Lewandowski szerződése lejárt, és a lengyel támadó távozott. A helyére a klub Anthony Gordont igazolta a Newcastle-től – a bejelentés május végén született, a sajtóértesülések szerint nyolcvanmillió euró körüli összegért, amit hivatalosan nem erősítettek meg. Gordon viszont nem klasszikus kilences, hanem szélső, vagyis a poszt betöltése továbbra is nyitott kérdés.

A középpályán viszont éppen a rajt előtt születhet meg a nyár egyik legnagyobb üzlete: a katalánok hatvanmillió euróra emelték az ajánlatukat Rodriért, és a spanyol válogatott középpályás négyéves szerződés előtt áll – a Real Madridnak nemet mondott. Ha az üzlet lezárul, az nemcsak a Barcelona középpályáját erősíti, hanem a legfőbb riválistól veszi el ugyanazt a játékost.

Rossz hír viszont, hogy Roony Bardghji térdsérülést szenvedett az edzésen, és a spanyol sajtó szerint akár keresztszalag-szakadásról is szó lehet. A fiatal svéd szélső távozása a keret rendezéséhez lett volna kulcs, így a sérülés a piaci mozgásteret is szűkíti.

Ez az idény egyben az első teljes szezon a felújított Camp Nouban, két kihagyott év után. A kapuban Joan García az első számú, aki tavaly nyáron érkezett az Espanyoltól, és rögtön a Zamora-trófeáért harcolt. A klub legnagyobb értéke pedig továbbra is Lamine Yamal, akit az előző idény legjobb játékosának választottak – tizennyolc évesen.

Real Madrid: Mourinho és egy trófea nélküli év terhe

A spanyol futball legnagyobb híre a nyáron nem átigazolás volt, hanem egy kinevezés. José Mourinho 2026. június 11-én lett a Real Madrid vezetőedzője, 2029 nyaráig szóló szerződéssel, és július 13-án lépett hivatalba. A portugál szakember tizenhárom év után tér vissza a Bernabéuba, ahol 2010 és 2013 között már dolgozott.

Az odáig vezető út tanulságos. A klub 2025 nyarán Xabi Alonsót nevezte ki három évre, ő azonban 2026. január 12-én, alig több mint fél év után távozott – közvetlenül a Barcelona elleni elvesztett Szuperkupa-döntő után. Az utódja a másodedzőből előlépő Álvaro Arbeloa lett, akinek a debütálása egyenesen katasztrofális volt: a másodosztályú Albacete ellen 3-2-es vereséggel estek ki a Király-kupából. Arbeloa végül az idény lezárásakor, június 9-én távozott közös megegyezéssel.

A mérleg: 2. hely 86 ponttal, negyeddöntő a Bajnokok Ligájában (a Bayern München ejtette ki), korai kiesés a kupából, vereség a Szuperkupa-döntőben. Vagyis trófea nélküli idény – az első 2020-21 óta. Ezt egy olyan klubnál, ahol a második hely önmagában kudarc, senki nem írja le a felkészülési időszak számlájára.

Kylian Mbappé eközben mindent megtett: 42 gólt szerzett minden sorozatban. A gond nem a támadósorban volt, hanem hátrébb – és éppen ezért a nyári piac is a védelemről szólt. Távozott Dani Carvajal és David Alaba is (mindkettő szabadon), Carvajallal pedig a 2016 és 2018 közötti BL-hármas utolsó képviselője hagyta el a klubot. Érkezett viszont Marc Cucurella a Chelsea-től hatvanmillió euróért, valamint ingyen Ibrahima Konaté a Liverpooltól és Bernardo Silva a Manchester Citytől.

A támadósorba két fiatal is érkezett: a tizenkilenc éves elefántcsontparti szélső, Yan Diomandé, valamint Carlos Espí, a Levante huszonötmillió euróért megszerzett támadója, akit az előző idény legjobb U23-as játékosának választottak. Az ő érkezésük egyben azt is jelenti, hogy Endrick helyzete bizonytalanná vált – a brazil csatár a sajtóértesülések szerint kölcsönt kérhet.

Két figyelmeztetés a rajt előtt. Az egyik: Cucurella és Bernardo Silva a világbajnokság miatt csak késve csatlakozott, vagyis a felkészülés érdemi részét kihagyták. A másik: Mourinho maga is csak július közepén állt munkába. Egy ekkora átalakítás – új edző, új filozófia, három új védő – ritkán áll össze augusztusra.

Villarreal és Atlético: a másik két BL-induló

A Villarreal bronzérme (3. hely, 72 pont) az előző idény egyik legszebb története volt, a Bajnokok Ligájában viszont keservesen megbűnhődött érte: a ligaszakasz nyolc meccsén egyetlen pontot szerzett 5-18-as gólkülönbséggel, és utolsóként zárt. A klub nyáron edzőt váltott: Marcelino helyére Iñigo Pérez érkezett három évre, az a szakember, aki a Rayo Vallecanóval a Konferencialiga döntőjéig menetelt.

A sárga tengeralattjáró piaci aktivitása visszafogott volt – ami kockázat, mert két meghatározó rutinos, Dani Parejo és Alfonso Pedraza is távozott a szerződése lejártával, és Thomas Partey sincs már a keretben. A támadósor viszont maradt: Georges Mikautadze tizenhárom bajnoki góllal volt házi gólkirály.

Az Atlético Madrid a negyedik helyen (69 pont) zárt, de a szezonja ennél tartalmasabb volt: a Bajnokok Ligájában elődöntőig jutott, a Király-kupában pedig döntőt játszott – ott viszont a Real Sociedad ellen tizenegyesekkel maradt alul. Diego Simeone a tizenhatodik idényét kezdi a padon, ami az európai élfutballban egyedülálló.

A keret két nagy neve télen és nyáron érkezett. Ademola Lookmant már februárban leigazolták az Atalantától, és a nigériai támadó négy nappal az aláírás után góllal mutatkozott be. A nyár nagy fogása Álex Grimaldo volt a Bayer Leverkusentől, mellé jött Morten Hjulmand a Sporting CP-től. A távozó oldalon viszont ott a klubtörténelem: Antoine Griezmann 488 meccsen szerzett 211 góllal, mindkét kategóriában klubrekorderként hagyta el a Metropolitanót.

A védelem átépítése a rajt előtt is zajlik: a madridiak elvi megállapodásra jutottak a Tottenhammel Cristian Romeróról nagyjából negyvenmillió eurós csomagról, a finanszírozás egy részét pedig Matteo Ruggeri Aston Villához való eladása adja.

Egy háttértényező, amiről kevesebb szó esik: 2026 márciusában az Apollo Sports Capital szerzett többségi tulajdont a klubban. Hogy ez mit jelent középtávon a stratégiában, az idén kezd majd látszani.

A Betis huszonegy év után tér vissza a BL-be

Az idény talán legszimpatikusabb története a Real Betisé. A sevillai zöld-fehérek ötödik helyen, 60 ponttal zártak – önmagában is kiváló eredmény –, és mivel Spanyolország megkapta az európai teljesítménye alapján járó ötödik BL-helyet, ez elég volt a főtáblához. A Betis huszonegy év után tér vissza a Bajnokok Ligájába.

Manuel Pellegrini 2020 óta vezeti a csapatot, ami a mai spanyol futballban szinte anakronizmus – és pontosan ez a folytonosság a Betis legnagyobb tőkéje. A klub a nyáron eladta Sergi Altimirát a Sporting CP-nek, cserébe viszont több irányban erősített, például a Fluminensétől érkező Facundo Bernallal és a Real Madridtól szerződtetett Fran Garcíával.

A kérdés, hogy egy ilyen keretmélységgel bíró, de nem végtelen erőforrású klub hogyan bírja a háromfrontos terhelést. Erre a Villarreal tavalyi példája nem éppen bátorító.

Hét edzőváltás egy nyáron

Ha egyetlen számmal kellene jellemezni a spanyol futball jelenlegi állapotát, az a hét lenne: ennyi klub kezdi új vezetőedzővel a bajnokságot.

A Real Madridnál Mourinho, a Villarrealnál Iñigo Pérez. Az Athletic Bilbaónál Edin Terzić vette át a stafétát Ernesto Valverdétől, aki márciusban maga jelentette be, hogy a szezon végén távozik – harmadik bilbaói ciklusát a klub örökös győzelmi rekordjával és a 2023-24-es Király-kupával, a klub negyven év utáni első nagy trófeájával zárta. Terzić 2028-ig írt alá; a német szakember korábban a Dortmundot vitte a 2024-es BL-döntőig.

A Rayo Vallecanónál Beñat San José lépett Iñigo Pérez helyére, az Osasunánál Luis Miguel Ramis érkezett Alessio Lisci után, az Elchénél Martín Anselmi váltotta Eder Sarabiát. Ehhez jön két, még az előző idény közben lezajlott váltás, amelyek hatása most mérhető először teljes szezonon: a Sevillánál Luis García Plaza márciusban vette át a csapatot a hét meccsre eltiltott Matías Almeyda menesztése után, az Alavésnál pedig Quique Sánchez Flores ült le a padra.

Ez a mennyiségű váltás rendszerint egy dolgot jelez: a középmezőnyben nagyon szűk a különbség, és a klubok türelme megfogyatkozott.

A középmezőny: ahol tizenegy pont dönt tizenegy helyezésről

Az előző idény tabellája jól mutatja, mennyire összetorlódott a mezőny. Az ötödik Betis 60 pontja és a tizenhetedik Osasuna 42 pontja között tizennyolc pont van – a hatodiktól a tizenhetedikig viszont mindössze tizenkettő. Öt csapat végzett 43 ponttal vagy annál kevesebbel úgy, hogy bennmaradt.

A Celta Vigo hatodikként (54 pont) érte el az Európa-ligát, és Claudio Giráldez vezetésével a liga egyik legkoherensebb futballját játssza. A klub ingyen igazolta Javi Galánt és Aleix Febast, ami jól jellemzi a vigóiak piaci munkáját.

A Getafe (7., 51 pont) José Bordalás irányításával a Konferencialiga selejtezőjében indul – a klub történetében ritka európai kaland. A Rayo Vallecano (8., 50 pont) ennél sokkal többet ért el: a Konferencialiga döntőjéig jutott, ahol a Crystal Palace ellen maradt alul. A vallecasiak számára most jön a nehezebb rész: az edzőjük elment a Villarrealhoz, és 2026-27-re nem indulnak európai kupában.

A Valencia (9., 49 pont) Carlos Corberán alatt stabilizálódott, miután korábban a kiesés szélén állt. A Real Sociedad viszont különös helyzetben van: a bajnokságban csak tizedik lett 46 ponttal, ugyanakkor megnyerte a 2026-os Király-kupát – a döntőben, La Cartuján, az Atlético ellen 2-2 után 4-3-ra a tizenegyespárbajban. Ez a klub negyedik kupagyőzelme, és ez juttatta őket az Európa-ligába. A padon a decemberben érkezett Pellegrino Matarazzo ül.

Az Espanyol (11., 46 pont) Manolo González vezetésével nyugodt idényt zárt – ez a klub friss történetében nem magától értetődő. Az Athletic Bilbao viszont csalódást keltő tizenkettedik lett 45 ponttal, és 2026-27-re nem jutott európai kupába. Ez Terzićnek egyszerre teher és lehetőség: a heti egy mérkőzés komoly előny egy új rendszer bevezetéséhez.

A Sevilla (13., 43 pont) helyzete a legaggasztóbb a nagy múltú klubok között. A hatszoros Európa-liga-győztes az elmúlt idényekben a bennmaradásért küzdött, és a nyáron is inkább eladott, mint vett – Juanlu Sánchez és Akor Adams is távozott. Érkezett viszont több szabadon igazolható rutinos, köztük Jon Guridi és Juan Iglesias.

Játékosok, akikre érdemes figyelni

A gólkirályi cím körüli verseny idén a szokásosnál nyitottabb, mert az elmúlt évek egyik állandó szereplője, Lewandowski kikerült a képből. A legnagyobb esélyes Kylian Mbappé, aki tavaly 42 gólt szerzett minden sorozatban – ha Mourinho rendszere legalább annyi helyzetet termel, mint az elődeié, a francia támadó nehezen megkerülhető.

A második név Lamine Yamal. A 2025-26-os idény legjobb játékosának választott szélső ekkor lesz tizenkilenc éves, és most először indul úgy szezonnak, hogy a Barcelona támadójátékának egyértelműen ő a központi figurája. A harmadik Julián Álvarez az Atléticóban – az argentin támadó körül azonban a rajt előtti napokban is zajlik a találgatás: a Barcelona érdeklődik iránta, és ha az ügy befullad, Mikautadze a katalánok B-terve. Ha Álvarez marad, egy Griezmann nélküli csapat első számú befejezőembere lesz.

Rajtuk kívül három név, amelyik kevesebb figyelmet kap, de sokat számíthat. Georges Mikautadze a Villarrealban tavaly tizenhárom bajnoki góllal zárt, és most először játszik úgy, hogy nem ő az egyetlen befejező. Ademola Lookman az Atléticóban az első teljes spanyol idényét kezdi. A Betisnél pedig Antony lesz a kulcsember: a brazil szélső előbb kölcsönben, majd 2025 szeptemberétől véglegesen került Sevillába, és a klub európai visszatérésének egyik fő okozója.

A kapusoknál Joan García (Barcelona) és Marko Dmitrović (Espanyol) mellett érdemes figyelni Álvaro Vallést, aki a Las Palmastól ingyen igazolt a Betishez, és 2025-26-ban nyolc kapott gól nélküli mérkőzést jegyzett.

A visszatérők: Deportivo, Málaga, Racing

A feljutók névsora önmagában is esemény. Nem három feltörekvő kisklub jött fel, hanem három olyan együttes, amely a spanyol futball történetének fontos szereplője volt.

A Deportivo La Coruña nyolc év után tér vissza. A galiciai klub 1999-2000-ben bajnok volt, kétszer nyert Király-kupát, háromszor Szuperkupát, és 2003-04-ben eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjéig – a „SuperDepor” korszak a kilencvenes évek és a kétezres évek eleje spanyol futballjának egyik meghatározó fejezete. A klub másodikként, automatikusan jutott fel, a 32 490 férőhelyes Abanca-Riazor pedig az élvonal egyik legjobb hangulatú stadionja lesz. Edző: Antonio Hidalgo.

A Málaga CF szintén nyolc év kihagyás után jön vissza, és osztályozón keresztül: a döntő visszavágóján, 2026. június 20-án az Almería otthonában nyert 2-1-re. Az andalúz klub legjobb helyezése a 2011-12-es negyedik hely volt, a rákövetkező idényben pedig BL-negyeddöntőt játszott – a Dortmund ejtette ki két hosszabbításbeli góllal, a spanyol futball egyik máig emlegetett vitatott lefújásával. A La Rosaleda 30 044 nézőt fogad, a vezetőedző Juan Francisco Funes, aki a tartalékcsapattól lépett elő.

A legrégebbi visszatérő a Racing Santander: a kantábriai klub tizennégy év után van újra az élvonalban, és bajnokként jutott fel, 82 ponttal. A Racing a La Liga egyik alapító tagja volt 1928-29-ben, a legjobb helyezése az 1930-31-es ezüstérem, a legutóbbi nagy időszaka pedig a 2007-08-as hatodik hely és az azt követő UEFA-kupa-szereplés. Az El Sardinero 22 222 néző befogadására alkalmas, az edző José Alberto López.

A realitás ugyanakkor kijózanító. Mindhárom klub szűkös kerettel és a másodosztályhoz szabott költségvetéssel érkezik, márpedig az elmúlt idényekben az újoncok közül rendre kettő azonnal vissza is esett. Az előző szezonban feljutó három csapat közül a Levante a 16., az Elche a 15. helyen maradt bent – az Oviedo viszont 29 ponttal, sereghajtóként esett ki.

A kiesési zóna: szűk mezőny, kegyetlen matek

2025-26-ban a bennmaradáshoz 42 pont volt elég – ennyivel a Levante és az Osasuna is megúszta, míg a Mallorca ugyancsak 42 ponttal esett ki a rosszabb egymás elleni mérlege miatt. Mellette a Girona (41) és a Real Oviedo (29) búcsúzott.

Ez a szám mindent elmond a spanyol élvonal jelenlegi szerkezetéről: a mezőny alsó kétharmada gyakorlatilag egyetlen rossz sorozattól van a kieséstől. Az idei jelöltek papíron a három újonc, mellettük az Osasuna, a Levante, az Elche és – ha nem jön össze a fordulat – a Sevilla.

Magyar szemmel

A magyar szurkolóknak idén két okuk is van figyelni a LaLigára. Az egyik Gulácsi Péter, aki tizenegy RB Leipzig-ben töltött év után a Villarreal kapusa lett. A 36 éves válogatott hálóőr – aki 2025 májusában búcsúzott a nemzeti csapattól – pályafutása első spanyol állomására érkezett, méghozzá egy Bajnokok Ligája-induló klubhoz.

A másik név kevésbé ismert, de érdekes: Yaakobishvili Áron, a 2006-os születésű, Budapesten született kapus, aki 2018 óta a Barcelona akadémiájának neveltje. A 2025-26-os idényt kölcsönben, a másodosztályú FC Andorránál töltötte, 2026 augusztusában pedig az Almería vette kölcsön a katalánoktól. A Barcelona tehát továbbra is a tulajdonosa, az élvonalbeli bemutatkozására viszont egyelőre várni kell.

A cím kérdése: mit mond a papírforma?

Ha csak a számokat nézzük, a Barcelona esélye nem szorul magyarázatra. Nyolc pont előny a Real Madriddal szemben, huszonkettő a Villarreallal szemben, hibátlan hazai mérleg, stabil edző, a világ egyik legjobb fiatal játékosa. Ez a fajta fölény a spanyol futballban ritkán tűnik el egyetlen nyár alatt.

Két dolog mégis óvatosságra int. Az egyik a kilences poszt: egy 95 gólos támadósorból kivenni a beállós befejezőembert nem következmények nélküli beavatkozás, és a nyáron nem érkezett klasszikus középcsatár. A másik a keretmélység: a Barcelona védelme nem erősödött, márpedig a BL, a bajnokság és a kupa hármas terhelése éppen ott szokta megbüntetni a csapatokat, ahol nincs egyenértékű csere.

A Real Madrid ezzel szemben pontosan azon a ponton javított, ahol tavaly a legtöbbet vesztett – csak éppen a beépülés ideje kérdéses. Mourinho pályafutása során a második idényei voltak rendre a legjobbak; ha ez a minta most is érvényes, a madridiak inkább 2027-28-ban lesznek igazán veszélyesek. Az elsőt viszont nem szabad leírni: a portugál szakember erőssége mindig is az volt, hogy egy meglévő keretből rövid idő alatt hozott ki védekezésben stabil csapatot.

A harmadik hely a legizgalmasabb kérdés. A Villarreal új edzővel, gyengébb kerettel és BL-terheléssel próbálja megismételni a tavalyit, az Atlético a Griezmann utáni időszakot kezdi, a Betis pedig huszonegy év után tér vissza a legmagasabb szintre. Hármuk közül valaki majdnem biztosan lecsúszik a dobogóról – és az sem kizárt, hogy az Athletic Bilbao vagy a Celta európai kupa nélkül, kipihenten lép a helyükre.

Mire figyeljünk az első hetekben?

Három kérdés dönti el, milyen idény lesz ez.

Az első: mennyi idő kell Mourinhónak. A Real Madrid keretében három friss védő van, az edző július közepén állt munkába, a klub pedig egy trófea nélküli év után nem tolerálja a lassú indulást. Ha a madridiak szeptember végén hat-nyolc ponttal le vannak maradva, a szezon nagyon hosszú lesz.

A második: ki lő gólt a Barcelonában. Lewandowski távozásával egy olyan játékos ment el, aki évek óta harminc körüli találatot jelentett minden sorozatban. Gordon és Yamal szélsők, a középcsatár poszt betöltése az egész idény kulcsa lehet – különösen egy olyan csapatnál, amely tavaly 95 gólt szerzett a bajnokságban.

A harmadik: bírja-e a terhelést a Betis és a Villarreal. Öt spanyol csapat indul a Bajnokok Ligájában, közülük kettő olyan, amelyik nem szokott hozzá a heti két meccshez. A Villarreal tavalyi egypontos BL-szereplése pontosan azt mutatta meg, mi történik, ha a keret nem elég mély – és a spanyol bajnokságban a BL-kudarcnak rendszerint bajnoki ára is van.

Ehhez jön még egy tényező, amit nehéz számszerűsíteni: ez az első teljes idény a 2026-os világbajnokság után, ami rövidebb felkészülést és fáradtabb kereteket jelent, különösen a nagy kluboknál. Augusztusban ezért érdemes óvatosan bánni a következtetésekkel – az első öt-hat forduló ritkán mutatja meg, hol lesz a mezőny áprilisban.

Tények röviden

LaLiga 2026-27 · 96. kiírás · 20 csapat, 38 forduló · Az 1. forduló: 2026. augusztus 14-17. · Címvédő: FC Barcelona (29. bajnoki cím)
Feljutók: Racing Santander (bajnok), Deportivo La Coruña (2.), Málaga CF (osztályozó)
Kiesők 2025-26-ból: Mallorca, Girona, Real Oviedo
Bajnokok Ligája: Barcelona, Real Madrid, Villarreal, Atlético Madrid, Real Betis
Európa-liga: Real Sociedad (kupagyőztes), Celta Vigo · Konferencialiga: Getafe (selejtező)

Az idény során minden fordulóról beszámolunk, a keretekről és a játékosokról pedig a LaLiga-rovatunkban és az átigazolási hírek között találsz részletes adatokat.