A Deportivo nem gólvágót vett másfél millióért – és Gulácsi helyzete rosszabb, mint amilyennek látszik

Másfél millió euró. Ennyit fizetett a Deportivo La Coruña egy harminchét éves csatárért, akit a Marseille elengedett, és aki azóta három meccsen három gólt szerzett. A szám önmagában is elég ahhoz, hogy az ember felkapja a fejét – de nem ez benne az érdekes.

Az érdekes az, hogy a Deportivo nem egy nevet vett meg, hanem egy géptípust. És ha az ember végignézi, hogyan esett Aubameyang három gólja, abból kirajzolódik, milyen csapatot akar építeni Antonio Hidalgo – és hogy ma este 21 órakor miért pont a Villarreal a lehető legkellemetlenebb ellenfele.

Nem gólvágót vettek, hanem futót

A három gól három különböző emberrel indult: az Elche ellen Amatucci hosszú indítása, a Málaga ellen Luismi Cruz réselése, a Valencia ellen Mario Soriano labdaszerzése. Három más játékos, három más pozíció – és mindhárom esetben ugyanaz a mozdulat: egy labda a védelem mögé, egy megindulás a hátsó vonalon túlra.

Ez nem tizenhatos-csatár statisztika. Egy klasszikus középcsatár gólja beadásból, kipattanóból, fejesből esik. Aubameyang mindhárom gólja a mélységben indított futásból született – abból a mozgásból, amivel a pályafutását felépítette, és amiről a Deportivo nyilván pontosan tudta, hogy megvan még neki.

És van itt egy második réteg is. A gólok a 17., a 21. és a 22. percben estek. Ez három meccs egy nagyon szűk időablakban – ami két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy Aubameyang az első félóra frissességét használja ki, mielőtt a hatvanas évekbeli tempó utolérné, vagy azt, hogy a Deportivo az első félóra kockázatvállalását tervezi meg így: korán kinyitni a meccset, aztán lezárni.

A számok inkább a másodikat támogatják. Egy újonc, amelyik három meccsből kettőt döntetlenre hoz, egyet pedig 3-1-re megnyer, és közben mindháromszor korán vezetést szerez, nem véletlenül kezd így. Hidalgo maga ki is mondta, mi a cél: „Újonc vagyunk, harcolnunk kell, szenvednünk kell, minden nap a végsőkig versenyeznünk, hogy összeszedjük azt a 42-43 pontot.” Ez nem szerénykedés, hanem a modell leírása: kevés labdával, korai góllal, sok szenvedéssel.

A rekord, ami kevesebbet mond, mint a mintázat

A spanyol sajtó azt emlegeti, hogy Aubameyang egy klubtörténeti rekord előtt áll. A megfogalmazásokkal viszont érdemes óvatosnak lenni, mert kétféle statisztika keveredik: az egyik lap Bebetót (1992/93) és Julián Rábadét (1950/51) sorolja fel, egy másik Elíceguit is (1941/42), a spanyol futball ismert statisztikusa, MisterChip pedig egy másik kérdésre hét nevet ad meg, és Rábade nincs köztük.

A biztonságos – és amúgy is elég erős – állítás az, hogy Bebeto 1992/93-as sorozata óta ő az első deportivós játékos, aki az első három meccsén gólt szerzett a klubban. Ha ma is betalál, olyat ér el, amire a fellelhető listákon nincs példa.

Csakhogy a rekord a kevésbé fontos része a történetnek. A fontosabb az, hogy egy nyolc éve élvonalbeli mérkőzés nélküli klub azonnal működő támadószekciót talált – méghozzá a piac legolcsóbb végén. A Deportivo a nyáron mintegy huszonötmillió eurót költött tíz igazolásra; ennek a legjobb megtérülésű darabja eddig az a másfél millió, amit egy harminchét évesért adtak ki.

Miért volt megszerezhető ennyiért?

Erre a kérdésre a szokásos válasz az életkor. Szerintem a teljesebb válasz máshol van, és a magyarázat egy Ávila megyei faluban kezdődik.

Aubameyang nagyszülei, Emiliano és Marina, a kétezer főnél is kisebb El Barracóból származnak. Az édesanyja, Margarita Crespo is ott született, majd gyerekként vándorolt ki a franciaországi Lavalba. Aubameyang a nyarait a nagyszüleinél töltötte, és tőlük tanult meg spanyolul. A nagyapja 2014-ben halt meg; két évvel később került nyilvánosságra, hogy gyerekként megígérte neki, egyszer a Real Madridban fog játszani.

A csavart maga mesélte el a barcelonai bemutatkozásán, 2022-ben: „Ez családi téma, a családom Ávilából származik, és a nagyapám nagy Atlético-drukker volt, ezért mindig azt mondta, hogy a másik klubban fogok játszani.”

A nagymamáját, Marinát 2018-ban veszítette el. Akkor ezt írta: „Neked köszönhetően beszélek spanyolul. Büszke vagyok rá, hogy a kisfiad lehettem.”

Ez a háttér véleményem szerint sokat magyaráz abból, miért lehetett ilyen olcsón megszerezni valakit, aki 98 gólt szerzett a Bundesligában, 34-et az Európa-ligában – ami mindenkori rekord –, és a Barcelonában is játszott. Nem a legjobb ajánlatot fogadta el, hanem azt, amelyik illeszkedett egy régi történethez. Az érkezésekor is így fogalmazott: „Mindenki szereti a Deportivót azért a dicsőséges korszakért. Meg akarom élni, és része akarok lenni annak a történetnek.”

A Deportivo szempontjából ehhez jött szeptember 3-án egy váratlan bónusz is: Aubameyang visszavonult a gaboni válogatottól, amelynek negyven góllal a mindenkori gólkirálya. Az indoklása kemény volt – „Megaláztak és rágalmaztak, pedig sérülten játszottam az Afrikai Nemzetek Kupáján” –, a mellékhatása viszont a klubnak kedvez: egy harminchét éves csatárt mostantól nem visznek el válogatott szünetekre. Egy bennmaradásra hajtó újoncnál ez nem apróság.

A Villarreal problémája nem a játék

A tabella alapján a Villarreal van bajban: tizenötödik, két pont, győzelem nélkül – miközben tavaly harmadik lett a bajnokságban. Ezt viszont érdemes kontextusba tenni, mert a szám félrevezető.

A Villarreal ugyanis mind a három eddigi mérkőzését idegenben játszotta, mert a La Cerámicában lelátó-átépítés folyt. Ez a mai az első hazai meccsük az idényben. Két döntetlent hoztak Santanderben és a Metropolitanóban – utóbbit a beszámolók szerint emberhátrányban –, és egyetlen vereségük egy 1-0 volt Vitoriában, ahol viszont a hajrában háromszor is a kapufát találták el.

Vagyis a helyzetük inkább a menetrend és a befejezés problémája, mint a játéké. A tényleges gond máshol van: mindhárom meccsükön kaptak gólt. És pont ez az a gyengeség, amire a Deportivo profilja rá van szabva.

Itt van ugyanis a mai mérkőzés taktikai fő kérdése. A Villarrealnak először kell a saját közönsége előtt kezdeményeznie – ez pedig szükségszerűen feljebb tolja a védelmi vonalát. A Deportivo egyetlen eddig bizonyított fegyvere pedig az, hogy egy futást indít a védelmi vonal mögé. Ha Íñigo Pérez csapata türelmetlenül nyitja meg a meccset, azzal pontosan azt a teret hozza létre, amiben Aubameyang a három gólját szerezte.

A Villarreal edzője mintha érzékelné is ezt. A meccs előtt ezt mondta: „Elég érettnek kell mutatkoznunk ahhoz, hogy tudjuk: még nem szereztünk győzelmet, és akarjuk is – de nem látszódhat rajtunk ez a szorongás.” Ez a mondat lényegében a fenti csapdáról szól.

Gulácsi: az őszinte olvasat

Magyar szempontból viszont a mérkőzés legfontosabb kérdése az, hogy Gulácsi Péter egy hónapja a Villarreal játékosa, és tétmérkőzésen még egyetlen percet sem kapott. A LaLiga hivatalos profilja nulla mérkőzést, nulla percet mutat. Az Atlético ellen be sem került a keretbe, az Alavés ellen a kispadon ült.

Ezt a helyzetet kétféleképpen szokás magyarázni, és szerintem mindkettő téves.

Az egyik, hogy türelmetlenkedni kell, mert egy 58-szoros válogatott, tizenegy lipcsei idényt és 41 Bajnokok Ligája-meccset maga mögött tudó kapus nem ül a kispadon. A másik, hogy nem kell aggódni, mert „úgyis megkapja a kupát és az Európát”. Ez utóbbit maga Gulácsi zárta ki, méghozzá egyértelműen: „A vezetőedzőnk, Íñigo Pérez meccsről meccsre gondolkodik, tehát nincs szerintem megszabva, hogy valaki csak az egyik vagy másik versenysorozatban véd.”

Ez a mondat első hallásra megnyugtató, valójában viszont rosszabb hír neki, mint egy világos munkamegosztás lenne. Ha lenne kupakapus-szerep, akkor volna garantált útja a pályára. Így nincs: a bekerülés kizárólag azon múlik, hogyan teljesít a brazil Luiz Júnior. Naptári alapon nem jön a lehetőség, csak formaalapon.

Ugyanakkor a szerződtetés logikája teljesen világos, és Gulácsi maga írta le a legpontosabban: „A Villarreal tapasztalt kapust keresett Luiz Júnior mellé. Ő tehetséges, már bizonyított, de még képes a továbbfejlődésre, és mellé szerettek volna valakit hozni, aki felveszi vele a versenyt, tapasztalt, és biztonságot ad a csapatnak minden helyzetben.”

A spanyol sajtó ugyanezt írja a másik irányból: az AS szerint „a Villarreal kapushelyzete az idény egyik nagy talánya”, mert Luiz Júnior nem győzte meg teljesen a stábot. Vagyis Gulácsit nem vésztartaléknak vették, hanem nyomásgyakorlásnak – és ez a szerep akkor válik játékpercekké, ha a brazil megbicsaklik. A Villarreal eddig mindhárom meccsén kapott gólt; a türelem valószínűleg nem lesz végtelen.

Van egy fontos naptári szempont is. Nem a mai meccs lesz az igazi próba, hanem kedd: a Villarreal a Borussia Dortmund otthonában kezdi a Bajnokok Ligáját, és nyolc mérkőzést játszik a ligaszakaszban. Ha Íñigo Pérez tényleg meccsről meccsre dönt, ahogy Gulácsi mondja, akkor a keddi kapusválasztás többet fog elárulni a magyar kapus helyzetéről, mint a mai. Ha egy Dortmund elleni idegenbeli BL-nyitányra sem esik rá a választás, az elég egyértelmű üzenet.

És az idő nem neki dolgozik. Gulácsi 36 éves, kétéves szerződése van, és egy olyan klubhoz igazolt, ahol nem ő az elsőszámú. Az ilyen húzások általában két úton mennek: vagy az első komolyabb hullámvölgyben átveszi a kaput és marad, vagy egy egész idényt elveszít. A dolog kimenetele most gyakorlatilag nem az ő kezében van.

Egy szimpatikus háttérszál azért van: a Villarreal kapusedzője Xavi Valero, aki még a Liverpoolnál figyelt fel rá, amikor tizenhat éves volt. A bemutatkozásán Gulácsi egyébként így jellemezte magát: „Azt mondanám magamról, hogy talán egy kicsit »unalmas« kapus vagyok.” Ez egy 36 éves, 117 kapott gól nélküli lipcsei meccset jegyző kapustól inkább önreklám, mint önkritika.

Amire figyelni érdemes

A találkozó nyolc év után az első a két klub között – legutóbb 2018 májusában játszottak, néhány nappal a Deportivo kiesése előtt.

Három dolog dönti el:

• Mennyire türelmes a Villarreal. Az első hazai meccs, két pont és a győzelem hiánya rossz kombináció; ha korán feljebb tolják a védelmet, azzal maguk nyitják meg a teret.

• Kap-e a Deportivo mélységi labdát. Ha Amatucci vagy Soriano megtalálja a réseket, a minta ismétlődhet. Ha a Villarreal középpályája elzárja ezt az útvonalat, Aubameyangnak nagyon kevés dolga lesz.

• Meddig bírja a Deportivo. Egy újonc, amelyik korai gólra épít, akkor kerül bajba, ha nem vezet a hatvanadik percben. A Villarreal keretmélysége ilyenkor számít igazán.

A Deportivo veretlen, a Villarreal győzelem nélkül – de a valós erőviszonyok nem ezt tükrözik. Az én várakozásom az, hogy a Villarreal ma megszerzi az első győzelmét, viszont nem simán, és nem gól nélkül. Ez ugyanis eddig egyszer sem sikerült nekik.

Amit nem közlünk

• A rekordot egyetlen, vitathatatlan formában – a spanyol sajtóban két különböző statisztika kering, és a nevek nem egyeznek.

• Aubameyang angol és francia bajnoki góljainak számát (69, illetve 68), mert csak egyetlen forrásból találtuk meg. A bundesligás 98 és az Európa-liga-rekord 34 viszont több helyen is megerősített.

• Az átigazolási díjakat hivatalos adatként: sem a Deportivo 1,5 millió eurós, sem a Villarreal kétmillió eurós összegét nem erősítette meg a két klub.

• Azt, hogy Adama Traoré – aki augusztus 26-án érkezett szabadon igazolhatóként a West Hamtől – biztosan nem játszik. A helyi lap szerint a behívása „még korai lehet”.

A LaLiga további híreit és beszámolóinkat a LaLiga rovatban találod.