A Valencia CF 1919-ben alakult Spanyolország harmadik legnagyobb városában. A klub a spanyol futball állandó „harmadik erejének” szerepét töltötte be évtizedeken át: több korszakban is meg tudta törni a Real Madrid és a Barcelona kettes uralmát.
Az első aranykor: a negyvenes évek
A klub első nagy korszaka a negyvenes évekre esett. A Valencia 1941/42-ben, 1943/44-ben és 1946/47-ben is megnyerte a bajnokságot, közben pedig kupagyőzelmeket is ünnepelt. Az akkori támadósort a spanyol futball egyik első legendás ötösének tartják, és a csapat sorra döntötte a gólrekordokat.
Vásárvárosok kupája: az első európai sikerek
A hatvanas évek elején a Valencia Európában is megállta a helyét: 1962-ben és 1963-ban is megnyerte a Vásárvárosok kupáját, az Európa-liga elődjét, majd a következő évben harmadszor is döntőbe jutott. A klub ezzel a spanyol futball egyik legkorábbi nemzetközi sikersorozatát építette fel.
Kempes és az 1980-as KEK-győzelem
A hetvenes évek végének hőse az argentin Mario Kempes volt, aki kétszer is gólkirály lett a La Ligában, és 1978-ban világbajnok lett hazájával – valenciai játékosként.
A csapat 1979-ben megnyerte a Copa del Reyt, egy évvel később pedig a Kupagyőztesek Európa-kupáját is: a brüsszeli döntőben az Arsenal ellen 0–0 után büntetőkkel győzött. Ugyanebben az évben az európai Szuperkupát is elhódította.
Cúper és a két BL-döntő
Az ezredforduló hozta el a klub modern kori csúcsát. Az argentin Héctor Cúper által irányított Valencia két egymást követő évben jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe.
2000-ben Párizsban a Real Madrid bizonyult jobbnak, egy évvel később Milánóban pedig a Bayern München – utóbbi mérkőzés büntetőpárbajban dőlt el. A kupa így kétszer is elképesztően közel volt, de a mai napig hiányzik a vitrinből.
Benítez és a 2004-es duplázás
Az igazi beteljesülés a bajnokságban érkezett meg. A Valencia 2001/02-ben 31 év után újra spanyol bajnok lett, majd 2003/04-ben megismételte ezt – mindkét címet Rafael Benítez vezetésével.
A 2003/04-es szezon különösen emlékezetes: a klub a bajnoki cím mellett megnyerte az UEFA-kupát is, a göteborgi döntőben az Olympique Marseille-t verve 2–0-ra. A trófeaduplát az év végén újabb európai Szuperkupa-győzelem egészítette ki. A keret olyan játékosokra épült, mint Santiago Cañizares, Roberto Ayala, Rubén Baraja, David Albelda és Pablo Aimar.
2019: kupagyőzelem a centenáriumon
A 2010-es évek pénzügyi és sportbeli hullámzást hoztak, a klub azonban a jubileumi évében nagyot alkotott: 2019-ben megnyerte a Copa del Reyt, a döntőben 2–1-re legyőzve a bajnok Barcelonát. A siker külön értéke, hogy éppen a klub fennállásának századik évfordulójára esett.
Tulajdonosi viták és újjáépítés
A klub 2014 óta a szingapúri üzletember, Peter Lim érdekeltségébe tartozik. A tulajdonosi időszak évek óta megosztó: a szurkolói szervezetek rendszeresen tiltakoznak a klub irányítása és a stadionépítés elhúzódása miatt, a tiltakozások pedig a Mestalla lelátóin is rendszeresen megjelennek.
Az elmúlt években a Valencia egyre inkább a saját akadémiájára támaszkodik. A klub utánpótlása történelmileg is erős: innen indult többek között David Silva és Isco pályafutása, és itt robbant be a spanyol futballba David Villa is.
Riválisok és szurkolói kultúra
A Valencia legfontosabb mérkőzése a valenciai derbi a Levante ellen, emellett a régiós rivális Villarreal elleni találkozók is kiemelt jelentőségűek.
A csapatot a valenciai nyelvjárás jellegzetes megszólítása nyomán los ches, a címerben szereplő denevér után pedig murciélagos, azaz „denevérek” néven emlegetik. A denevér Valencia városának ősi jelképe.
A Valencia a 2026/27-es szezonban
A klub a 2025/26-os bajnokságot a kilencedik helyen zárta. A cél a nemzetközi kupaindulást érő helyezés visszaépítése és a hazai erőd megőrzése a Mestallában.
A friss Valencia híreket, az átigazolásokat, a keretet, a fordulónkénti menetrendet és az eredményeket ezen az oldalon követheted magyarul.
